Anekdóták és történetek a pincefaluban

Berki István és Sintár András (beszélget és kérdez Koblencz Zsuzsa)

Berki István és Sintár András, monori pincefalu Berki István és Sintár András, Monori Pincefalu


Lovak a kályha mellett, dalnokok a Sintár pincében

Ha a vendéget már eleve egy olyan, kézzel írott táblácska fogadja, mint amilyet Sintár András minden alkalommal kihelyez a pincéje bejáratához, a látogató azonnal jó kedvre derül. „Ez a pince nyitva/ várlak mindig vissza!”
Jó szerencsém elvezérelt már a neszmélyi, a móri, a bársonyosi, a gyöngyösi borvidékekre, és sok mindent volt alkalmam látni, tapasztalni, de ha meggondolom: hasonlóval másutt még nem találkoztam. A Strázsa szinte minden egyes pincéjében, pincekamrájában megtalálható, rigmusokba foglalt feliratok, úgy vélem, „monoricumok”. Aki nem magától versel, feltétlenül bekeretezteti és a falra függeszti Magócsi Lajos nótafa valamelyik kottájának és dalszövegének másolatát, esetleg a szomszéd vagy a sógor tréfás rímeit. Hogy a strázsahegyi boroknak köszönhető-e a poézis e válfajának elburjánzása, vagy a monoriak eleve költői lelkek, nem tudom...

Teljes cikk olvasása >>
« vissza