Disznótorok, téli vasárnapok koronája : a hájas sütemény
A bejglik, a diótorták és egyéb
süteményköltemények mellett jóval kevesebb szó esik a megérdemeltnél a
szilvalekvárral töltött hájasról. Pedig ez a hájas sütemény sztárrá is
kinőhetné magát, ha akarnánk. Az ízvilága éppen alkalmassá teszi erre.
Bár nem olyan pazar a külleme, mint az ünnepek táján mindenfelé
felbukkanó tortacsodáké, de ha elég idősek vagyunk hozzá, hogy behunyt
szemmel is felidézzük a nagymamáink udvarán rendezett disznóvágások esti
lakomáját záró édességet, akkor más nem is juthat eszünkbe, mint ez. A
hájas
Ha visszaűzzük az emlékek közé, ott is marad végleg. Ha kiemeljük,
felelevenítjük, megsütjük – az esetben újabb generációk vihetik tovább.
Ez pedig, lássuk be, nem csak az olyan nagy klasszikusoknak jár ki,
mint a dobostorta. És nem is csak az olyan új felfedezetteknek, mint a
macaron. A téli ünnepnapoknak – a disznóvágásoknak kiváltképpen – nem lenne szabad elmúlniuk hájas nélkül.
Meglehetősen macerás ugyan az elkészítése, de ha meggondoljuk, hogy nagyanyáink, anyáink.a munkájukat segítő gépek nélkül is képesek voltak rá, hogy a fáradságosabban előállítható finomságokat is az asztalra varázsolják, bizonyára mi is találunk erre alkalmat és időt.
A hajdani disznótorokban minden egyes családtagnak, minden segítőnek megvolt a maga feladata. Ki a belet mosta, ki a fűszerekért volt felelős, a férfiak a húsok, a hurkatöltő körül szorgoskodtak. Volt, aki az tüzet rakta és a forró vízre felügyelt. A hájas pogácsa és a szilvalekváros hájas elkészítése általában a nagymamákra hárult, ők sürgölődtek a kemence körül is. Náluk jobban senki nem ismerhette a hájasok készítését, évtizedek tapasztalata volt azokban a remegő, lágy és mégis roppanós, leveles tésztákban.
Na meg a szilvalekvárok ízvilágában is.
Ha nekilátunk a recept elolvasása után a sütésnek, visszaidézhetjük nem csak a régi idők ízeit és illatait, hanem mindazokat, akik a toros asztaloknál ültek, körülöttünk, s akik mellett – ahogyan gyerekként éreztük - nem csak duruzsolóan meleg volt a világ, hanem biztonságos is.
« vissza
Meglehetősen macerás ugyan az elkészítése, de ha meggondoljuk, hogy nagyanyáink, anyáink.a munkájukat segítő gépek nélkül is képesek voltak rá, hogy a fáradságosabban előállítható finomságokat is az asztalra varázsolják, bizonyára mi is találunk erre alkalmat és időt.
A hajdani disznótorokban minden egyes családtagnak, minden segítőnek megvolt a maga feladata. Ki a belet mosta, ki a fűszerekért volt felelős, a férfiak a húsok, a hurkatöltő körül szorgoskodtak. Volt, aki az tüzet rakta és a forró vízre felügyelt. A hájas pogácsa és a szilvalekváros hájas elkészítése általában a nagymamákra hárult, ők sürgölődtek a kemence körül is. Náluk jobban senki nem ismerhette a hájasok készítését, évtizedek tapasztalata volt azokban a remegő, lágy és mégis roppanós, leveles tésztákban.
Na meg a szilvalekvárok ízvilágában is.
Ha nekilátunk a recept elolvasása után a sütésnek, visszaidézhetjük nem csak a régi idők ízeit és illatait, hanem mindazokat, akik a toros asztaloknál ültek, körülöttünk, s akik mellett – ahogyan gyerekként éreztük - nem csak duruzsolóan meleg volt a világ, hanem biztonságos is.
