Ez év májusában 20 évesek leszünk
Két évtized nagy idő, felhatalmazást ad a visszatekintésre,
számvetésre. Kívülállóként, de a borrendet a kezdetektől ismerő és elismerő
szemmel gondolom át az elmúlt éveket, és górcső alá veszem, hogy mit
köszönhetünk nekik.
Gondolhatnánk, hogy a 21. században idejétmúlt lovagrendet
alapítani, pedig nagy felelősség az évszázados hagyományok tiszteletének
megfelelni, egyidejűleg a ma elvárásaiban is helyt állni. Sokat mond a rend
esküjének szövege is:
Fontos, megszívlelendő, de egyben bizalmat is sugalló mondatok, hisz e biztosítékok is a garanciái a monori bor minőségének. Pedig kezdetben sokan tartottak attól, hogy minden kezdeményezés csupán baráti koccintásokban merül majd ki. Nagyobbat nem is tévedhettek!
Gulyás László nagytiszteletű úr, Monor város díszpolgára, a Református Nagytemplomban tartott, 2000. májusi ünnepélyes avatási szertartáson áldást kért a tagok vállalt feladataira, a rend biztosítására. Mivel a bor így, és csak így „megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi arcát (104. zsoltár). Ezért tölti az Úr csordultig poharam (23. zsoltár). Régen sebeket mostak ki a borral – mondta –, ma a lélek sebének kellene gyógyulnia a bor által. A megértés poharát kellene egyszerre felemelnünk. Erre adta Isten a bort. Nem rombolásra, hanem gyógyításra.” Ady szavait idézte: „Őrzők: Vigyázzatok a Strázsán.”
A számos borversenyen való részvétel és az elért eredmények érezhetően javították a boraink minőségét. Szakmai kihívás is ösztönözte borászainkat az egyre szélesebb körű fejlesztésekre. Büszkék lehetünk rá, hogy monori borász és bora már Franciaországban is aranyérmes lett, igazolva, hogy felkészült, gondos munkával nem csupán a történelmi borvidékeken lehet kiemelkedő minőséget előállítani, hanem itt a végvárakban is.
A monori borturizmus ébredésével beindult a vendégváró pincék működése. Sokasodtak a strázsahegyi rendezvények: a szüreti felvonulás, a Márton-napi borvacsora, és országos jelentőségű eseménnyé vált a Borvidékek Hétvégéje. Szerencsére egyre több szervezet tűzi zászlajára a monori bort. Hálásak vagyunk a Gazdakör által szervezett Orbán-napi Vigadalomért, a 2008 óta tüsténkedő Monori Borút Egyesületnek, akik a formabontó és egyedi Jégvirágtól Borvirágig rendezvényt megálmodták. Ahogyan évről évre nő a népszerűsége a város által szervezett FröccsSzombatnak, ami a városközpont után meghódította a Tavas parkot is.
Nagy veszteség volt, amikor 2015-ben és 2016-ban, gyors egymásutánban elhunyt a Monori Borrend több kiváló szervező, tisztségben lévő tagja. Szőlőjének művelése közben az a Bodor János is, aki az Egyesület ötletgazdájaként tizenhat éven át volt a borrend elnök-nagymestere. A hirtelen kialakult átmeneti helyzet kezelését Kiss Péter alapító tag vállalta magára, és vezette a rendet, amíg az időszerű tisztújításkor rendezni tudták soraikat.
„Szerencsésnek mondható e csapat összetétele” – mondta Ambrózi Pál alapító tag, a jelenlegi nagymester, „mert mind családi hagyományaik, mind baráti kapcsolataik segítik őket abban, hogy hozzáértő, megbízható munkát végezzenek.” És ez kétségtelenül így is van!
A 2000-es megalakuláskor, az Alapszabály szigorúan kikötötte, a tagdíj a monori bor mindenkori árához igazítandó, ami akkor 200, ma már 800 forint. Monor és a jó bort szerető magyar ember szerencséjére az elmúlt két évtizedben a minőség, az elhivatottság és a hűség is csak erősödött a Strázsahegy háza táján.
B.G.
