Monor Környéki Strázsa Borrend

Legnagyobb hagyománya az észak-európai országokban van. Német nyelvterületen Glühweinnak nevezik, amely kifejezést hazánkban valószínűleg többen ismerik, mint a magyar politikai élet prominenseinek neveit. Kevésbé ismert svéd testvére a glögg. A skandináv országok mindegyikében hasonló néven fut, és rendkívül népszerű. Moldvában izvar, és vörösborból, fekete borssal, mézzel készül. A franciák elegánsan vin chaud-nak, meleg bornak nevezik. Brazíliában a neve quentão, ami azt jelenti, hogy „nagy forró”. Többnyire mindenhol lehet előre elkészített forralt bort, illetve különféle hozzá való fűszerkivonatokat kapni.

Vörös vagy fehérborból készül, citrusfélékkel és fűszerekkel ízesítik, cukorral, mézzel édesítik. Gyakran adnak hozzá erősebb alkoholt, hogy hatékonyabb legyen, például brandy-t vagy vodkát. A forralt bor készítésének néhány egyszerű szabálya van, amelyek betartása mellett szabadjára engedhetjük fantáziánkat.

A fűszereket a borral együtt hevítjük fel, nem túl nagy lángon. Alternatív módszer, hogy a fűszereket vízben főzzük meg, esszenciát létrehozva , s ezt keverjük a melegített borral. A legfontosabb szabály, hogy nevével ellentétben a bort nem szabad felforralni, mert az alkohol forráspontja alacsonyabb, mint a vízé, így mire az ital felforr, búcsút inthetünk az alkoholtartalomnak. A határérték 78,4 fok, tehát 60-70 fokra kell felmelegíteni. A forralt bort tradicionálisan, főleg praktikusan, bögréből ajánlatos, fogyasztani. 

A forralt bor készítéséhez jó borra van szükség, ha nem is sok ezer forintba kerülő prémiumborokra. De tévhit, hogy épp erre való az olcsó lőré. Akárhogyan fűszerezzük, kántálunk rá varázsigéket, nem lesz jobb alapanyag, s így a végeredmény sem fog sok örömet okozni. Ritkán, de készül fehérborból, sokkal jellemzőbb a vörösbor használata. Ezen belül is a testesebb, akár robosztus, karcos vörösborokat tartják a legalkalmasabbnak e célra. Kiválóan illenek hozzá a hagyományosan használt fűszerek. Testesebb fehérborhoz használhatunk kísérletképpen kicsit kalandosabb kombinációt is.

Alapvető összetevők tehát a bor, cukor vagy méz, citrusfélék, valamint a fűszerek. Emellett hígítható vízzel, erősíthető más italokkal, jellemzően brandyvel. A gyümölcsök közül legfontosabb a narancshéj. Emellett sok recept használ citromhéjat, és az említett két gyümölcs levét. A hagyományos receptekben azonban nincs gyümölcslé, így a narancslével ízesített forralt bor már inkább puncsnak nevezendő. Bizonyos receptek felvert tojásokat vagy tojássárgákat kevernek a kész italba, amitől testes, likőrszerű lesz. A skandináv verzióhoz gyakran adnak mandulát és mazsolát is.

Az alapvető, gyakorlatilag minden receptben felhasznált fűszerek a fahéjrúd és a szegfűszeg. Jöhet még a vaníliarúd, a kardamom, az ánizs, a gyömbér, a szerecsendió, sőt, akár a babérlevél is.

A tradicionális kísérő sütemények közé tartozik a mézeskalács. Például az Æbleskiver, egy dán sütemény, leginkább kis gömb alakú palacsintaként lehetne leírni. Vagy a svéd lussebullar, másként lussekatt

, kelt tésztából készített, sáfránnyal és mazsolával ízesített sütemény. Más skandínáv országokban tesznek bele fahéjat vagy szerecsendiót is. A mézes süteményeket előszeretettel mártogatják a forralt borba.