Monor Környéki Strázsa Borrend

2009. december 12-én Monoron tartotta évadzáró bortúráját az Ihatóbb Magyarországért mozgalom kemény magja. Kellet is az erő, mert a nap folyamán számos pincében kellett helyt állni. Nyulasi Gábriel az egyesület elnöke (a Borászportálok bortudósítója, az év borfogyasztója, bortanácsadó) megérkezésüket követően hozzálátott a csapat jókedvének megalapozásához. A vasútállomáson egymást érte az aranymazsolás-mézes pálinka és a tokaji nedű, csak úgy bemelegítésképp. Ezután gyalogosan közelítettük meg a Strázsahegyet, végigsétáltunk a felújított Petőfi Sándor utcán, majd a szombatonként gyakran zsúfolásig megtelő piacra igyekeztünk felkészíteni gyomrunkat a kalandra. A többség a sült kolbász mellett döntött, de akadtak merészebbek is, akik a kígyózó sorban hosszan várakoztak a lángosukért. Jóllakottan kanyarodtunk a Téglagyári pincék irányába, ahol jómagam és a mozgalom vezetője röviden ismertettük, mindazt, amit Monorról 10 perc alatt elmondani lehetséges.

A 10 fős társaságnak azonban nem volt túl sok ideje a városi legendákba elmerülni, mert első házigazdánk (Tóth László - KerBor Kft.) már a Kármentő sor sarkán várta a csapatot. A megbeszélt program mellett Tóth úr két meglepetéskóstolót is szervezett, Zátrok Károly és Berki István pincéjében. Ezután tovább haladtunk a tanösvényen és szorgalmasan forgattuk az interaktív táblákat és tanulmányoztuk a pincefalut. Kissé áthűlve igazi öröm volt Tóth László pincéjébe betérni. Friss Karát és Kadarka fogadott, és persze az elengedhetetlen szürkemarhakolbászos katonák. A pincemustrát követően előkerült egy igazi különlegesség is, egy késői szüretelésű Karát! Tóth úrnak megköszönve a vendéglátást és az izgalmas történeteket továbbindultunk az Ezer Pince Szőlészeti és Borászati Tanösvényen. A 11-es táblánál kedves ismerőssel, Csuzi Szabolccsal találkoztunk, aki meginvitált bennünket a Csuzi Családi Pincébe egy kis újborkóstolóra. Csuzi Laci bácsi büszkén mutatta idei vörös boraikat a csapat nagy örömére, amit ez úton is köszönünk.

Felhőtlen jókedvvel haladtunk tovább mostmár tényleg célirányosan a végállomásra, a Két Szabó Pincébe. Kissé megkéstünk a kitérők miatt, ezért már nagyon vártak a házigazdák. A nokedli elkészültéig rozé borral hangolódtunk az étkezésre. Mindennek eljön a maga ideje, és így történt ez a borjúpörkölttel is, ami már nagyon, de nagyon jólesett a sok strázsahegyi borocskára. A magam részéről már itt szívesen elnyúltam volna a kemence mellett, de a 6 tételes borkóstoló csak ezután következett. Kellemes fehérborok és az Ihatóbb Magyarországért törzsgárdájának társaságában telt a délután további része, kiváló hangulatban. A pincéből feljőve a program szigorúan szakmai része véget ért, a csapat azonban nem érte be ennyivel, kötetlen beszélgetéssel tovább folytatta az estét. A vendégek visszajelzései a Strázsahegyre, a nálunk termő borokra és a monori vendéglátásra vonatkozóan egyaránt nagyon hízelgőek voltak, olyannyira, hogy várhatóan tavasszal ismét vendégül láthatjuk a lelkes csapatot.

Ihatóbb Magyarországért túra képei >>