Sintár András, Öcsi bácsi emlékére
Kapcsolata a pincefaluval a sógora pincéjével indult ahova kollégáival rendszeresen kiruccantak bulizni, főzni, iszogatni és természetesen megvitatni a mindennapokat. Azonban vannak olyan emberek akik nem csak szeretnek ilyen összejövetelek részesei lenni hanem azt generálni és szervezni is szeretik, akinek örömet okoz a vendéglátói szerep. Így Öcsi bácsi 1992-ben jutott arra a gondolatra, hogy „legyen nekem is pincém” , a gondolatot tett követte, ahol már elkészíthette a saját borát, ahova bármikor kimehetett és beinvitálhatta az arrajárót, barátait egy pohár borra egy kis falatozásra. Öcsi bácsi nagy hangulatcsináló ember volt aki a pincefalu téglagyári oldalának emblematikus szereplőjévé vált, amikor kint volt egy táblát függesztett ki,
„Ez a pince mindég nyitva, várlak mindég vissza!”
Borrendünk tagjai is felismerték, hogy személye, tevékenysége segítheti céljaink megvalósítását, így 2003-ban a tagjaink sorába fogadtuk, borlovaggá avattuk. Ettől az időponttól kezdve a legutóbbi időkig rendezvényeink elmaradhatatlan részesévé vált, sokszor ültünk együtt, beszélgettünk és ami igaz az igaz, a végén jót nótáztunk, emlékezetes és szép együttlétek voltak. Emlékünkben egy vidám, segítőkész jó barátként él tovább, reményeink szerint az alábbi képek alátámasztják állításunkat és ezek a képek mindnyájunknak segítenek felidézni emlékét.
